Akik a tökéletességre törekszenek, azoknak magasak az elvárásaik önmagukkal és másokkal szemben is. A magas elvárás általában a tanulmányi eredményre vonatkozik, később pedig a munkára, de az élet más területein is előfordulhat.
A perfekcionisták akkor elégedettek, amikor elérik a maximumot, amikor minden tökéletes, és persze hiba nélkül. Mivel ez szinte lehetetlen, ezért gyakran elégedetlenek, frusztráltak. Kritikusak önmagukkal és másokkal szemben is, azért, mert mindig találnak valamit, ami lehetne még jobb.
Az ilyen hozzáállás a gyerekkorukból gyökerdzik. Amikor kicsik voltak a szüleik magas elvárásokat támasztottak velük szemben. Csak a legjobb osztályzatokkal voltak megelégedve, és ha a gyerek nem teljesített kimagaslóan, akkor kemény bírálatban részesítették vagy elutasítóan viselkedtek vele. Hamar megtanulták azt, hogy ők csak akkor jók, amikor kivállóan teljesítenek, vagyis akkor szerethetőek, ha tökéletesek.
Emlékszem egy gyerekre, aki akkor, amikor találkoztam vele 11 éves volt. Minden tudásfelmérő előtt vígasztalhatatlanul sírt, mert annyira félt, hogy nem fog jól teljesíteni. Rettegett a lehetséges kudarctól, pedig minden iskolai megmérettésen kiváló erdményt ért el. A naplóban csak és kizárólag a legjobb osztályzatok sorakoztak. Mégis annyira szorongott amiatt, hogy nem fog neki sikerülni, hogy szinte alig tudta elkezdeni az ellenőrző írását. Most többen azt gondolhatjuk, hogy ugyan már, egy közepes biológia ellenőrző miatt még nem dől össze a világ. Viszont, ha a gyerek szemszögéből szemléljük a helyzetet, aki úgy gondolja, hogy a biológia ellenőrző eredményétől függ az, hogy ő, mint emberi lény értékes vagy értéktelen, akkor világos, hogy a tét igen nagy, a viselkedése pedig érthető.
Amikor az ilyen típusú emberek felnőnek, akkor is a tökéletességre hajtanak és sikeresek akarnak lenni. A feladatot a lehető legjobban akarják megoldani és minden apró részletre odafigyelnek. Teljesítményük kivételes, viszont rengeteg időt fordítanak arra, hogy az amit elvégeznek átlagon felüli legyen. Hajlamosak halogatni is a dolgokat vagy abbahagyni azt, amibe belevágtak, azért, mert az a tökéletes eredmény amit szeretnének megvalósítani úgy sem lesz elég jó, és akkor kiderül, hogy ők sem elég jók.
Természetesen rendben van az, ha valaki kimagasló eredményeket ér el és nagy célokat valósít meg, ha közbe elengedi azt a nyomasztó szükségletét, hogy minden kitűnő és hibátlan legyen, és tudja, hogy ő akkor is elég jó ha nem tökéletes.
